Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (rosszalló) <Olyan személy>, akiben az átlagosnál jóval erősebb a szeretkezésre irányuló nemi ösztön, melyet minél gyakrabban igyekszik kiélni. Buja férfi, nő, teremtés. □ S jött Bajla, buja asszony, | Marun szemébe nézett. (Ady Endre) Kéjenc és buja zsarnokot neveltek ki belőlem. (Móricz Zsigmond) || a. Ilyen személyre jellemző, vele kapcs. Buja ajak, élet, gerjedelem, kívánság, szerelem, tekintet, vágy. || b. □ (átvitt értelemben) Ó most buja mosollyal s epedve nyujtja ki Karját jövőm felé vágyam. (Tóth Árpád)
2. Dús, sűrű növésű, szapora <növény, növényi takaró>. Buja fű, gyom, növényzet; zöldülő buja mezők, rétek; buján hajt a fű, a vetés; buján tenyésző gomba, moha. □ A gaz lenyesve még bujább lesz. (Berzsenyi Dániel) A fiúk máma lányokkal járják a buja erdőket, s ha akarják, átölelik egymást. (Gelléri Andor Endre) || a. Dúsan termő, kövér, zsíros <föld, talaj>. □ Bontják, szolga-cseléd, a sok teli vermet, Benne arany köles, buja földben termett. (Arany János) Ős buja földön dudva, muhar. (Ady Endre)