BUGYELLÁRIS [ë] főnév -t, -ok, -a (
népies,
régies)
Régimódi erszény <rendsz. bőrből, bársonyból>.
Sovány, tele bugyelláris; dagad a bugyellárisa; lapos a bugyellárisa. □ Duzzadt bugyellárist vett elő hátsó nadrágzsebéből. (Krúdy Gyula) Negyvenöt krajcárt szorongatott a kis kattanós zárú bugyellárisában. (Móricz Zsigmond)