BUJÁLKODIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
- 1. (választékos, rosszalló) Kicsapongó nemi életet él; paráználkodik. Egész életében csak bujálkodott.
- 2. (választékos, rosszalló) Szeretkezik. Bujálkodik vkivel. □ Egy szobában a férj álmodik Halotti ágyon: más szobában a nő Uj szeretőjével bujálkodik. (Petőfi Sándor)
- 3. (ritka, régies) Szemérmetlenül, érzéki hatást keltően viselkedik. □ Még abba is beszólott [= beleszólt] az érdemes tanács, hogy
az asszonyszemélyek mennyire kapcsolják össze ruháikat, s az öltözetben ne bujálkodjanak. (Jókai Mór)
- 4. (régies) Dúsan nő, tenyészik. □ Virult,
bujálkodott minden növényzet. (Jókai Mór)
- bujálkodás; bujálkodó.