BÚGATTYÚ főnév -t, -ja, (
népies) brúgattyú (
hangutánzó)
- 1. (népies) Fából v. csontból készült népi gyermekjátékszer, mely a befűzött madzag húzogatására gyorsan forog, és búgó hangot ad. □ Csintalan
kis gyerek. Ah, mint tudott ez a fákra mászni
, búgatyút húzgálni. (Jókai Mór)
- 2. (tájszó) Búgócsiga.
- 3. (tájszó) Pörgettyű (2). □ Édesapám
brúgattyút csinált dióból. (Móricz Zsigmond)
- búgattyús; búgattyúzik.