Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (vallásügy) Búcsújárásban résztvevő <személy, csoport>. Búcsújáró asszony, emberek, körmenet, processzió, tömeg. □ A búcsújáró menet ünnepélyesen vonult be a puszta helységbe. (Jókai Mór) Keserves, töredelmes Búcsujáró nép zokogva Énekel. (Vajda János) || a. Búcsúkra [2] (2) nem vallásos célból eljáró <személy>. Búcsújáró kereskedő, koldus, mézeskalácsos.
2. (népies) Búcsújáráskor használatos <tárgy, eszköz>. Búcsújáró bot, kalap.
3. (állattan) Búcsújáró lepke: csenevész szipókájú kis rovar; rövid, mérges szőrzettel fedett hernyója hosszú oszlopban vándorol, s erdőkben a fák lombjának lekopasztásával nagy kárt okoz (Thaumatopoeida processionea).
II. főnév -t, -ja (vallásügy) Búcsújáró személy. Énekelnek a búcsújárók. □ Szembe jőnek búcsújárók. (Arany János)