BRONTES [brontës v. brontes v. brontësz] melléknév (irodalmi nyelvben, régies)
Hatalmas (termetű), nagy csontú, tagbaszakadt <személy>. Nagy brontes ember. □ A brontes termetű Olaj bég közeledett egy szép pej lovon. (Mikszáth Kálmán) Hajnalban nagy brontes emberek törtek ránk részegen a dühtől. (Móricz Zsigmond)