BREKEGÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e] (többes számban ritka) (hangutánzó)
A brekeg igével kifejezett cselekvés. A békák brekegésbe kezdenek. || a. Az így keletkezett hang. Hallatszik a békák brekegése. A békák brekegésétől nem tudott elaludni. □ A dal olyan valóban, Mint brekegés a tóban. (Reviczky Gyula)