BŐSZÜL tárgyatlan ige -t, -jön (
ritka)
<Ember, állat> bősz haragra gerjed.
Bőszül a felingerelt bika. Mindenki ellene bőszült. □ Nem dicsérni, igazat mondani: egy egész generatio ellenem bőszűl. (Arany János) Az egyik köti a hálót, a másik felbontja, eltépi, összezavarja s azon kacag, hogy a bősz bőszül ezen. (Móricz Zsigmond)
- Igekötős igék: felbőszül; megbőszül; nekibőszül.
- bőszülés, bőszülő.