Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BÚ [1]
BÚ [2]
BÚ [3]
BÚB [1]
BÚB [2]
BUBA
BÚBÁNAT
BÚBÁNATOS
BUBI
BUBIFRIZURA
BÚBOL
BUBORÉK
BÚBOS
BUCI
BUCKA
BUCKÁS
BUCKÓ
BÚCSÚ [1]
BÚCSÚ [2]
BÚCSÚCSÓK

BÚCSÚZÓ [ú-ú v. ú-u] melléknév és főnév
  • I. melléknév -an v. -n
  • 1. Olyan, aki, ami búcsúzik. Búcsúzó katona, menyasszony; (átvitt értelemben) a búcsúzó nap sugarai. □ Szelíd Remény … Mosolyogva jöttél …, De most borongasz barna fellegekkel, Mint búcsúzó hölgy férje karjain. (Kölcsey Ferenc) Lemondani tanít a hulló, Búcsúzó, sárgult falevél. (Ady Endre)
  • 2. Búcsúzásképpen mondott, nyilvánított. Búcsúzó beszéd, köszöntés, szavak.
  • II. főnév -t, -ja
  • 1. (ritka) Az a személy, aki éppen búcsúzik. A búcsúzót elkísérték társai a pályaudvarra.
  • 2. Búcsúzás. Búcsúzóra: búcsúzásként. Búcsúzóra nyújtja kezét. □ Nem szólott neki egy szót se. Se az úton, se búcsúzóra. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) Az az alkalom v. ünnepi összejövetel, amikor vkit búcsúztatnak. Nagy búcsúzót rendeztek a tiszteletére.