BÚBÁNAT főnév (választékos)
Vkinek egész lényét átható, lassan emésztő, tartós szomorúság, bánat. Epeszti, megöli a búbánat; búbánatba merül. Verje meg a búbánat: <enyhe szitkozódásként>. □ Félre tőlünk gond, búbánat
(Csokonai Vitéz Mihály) Szive búbánatban összefacsarodik. (Arany János) Régóta rab,
szinte megpenészedett már búbánatában meg az unalomban. (Gárdonyi Géza)