BŐSZÍT tárgyas ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e] (
választékos)
<Embert, nagyobb állatot> fölingerelve, megharagítva bősszé (1) tesz; haragra gerjeszt; dühít.
Bőszíti a bikát. Ne bőszíts már annyit a kicsinyeskedéseiddel! Ezzel is csak bőszíti az embert. Magára v.
maga ellen bőszítette környezetét. □ Félóráig bőszítette Mákosné asszonyom azzal, hogy de bizony feküggyék le. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: agyonbőszít; felbőszít; megbőszít; nekibőszít.
- bőszítés; bőszítget; bőszíthető; bőszítő.