BRAVÓ mondatszó, (
régies) brávó (idegen képzésű felső foka is haszn.:) bravissimo [bravisszimó]
<Nagyfokú helyeslés, ilyen elismerés, elragadtatás kifejezésére:> éljen! nagyszerű! jól van.
Bravó, ezt jól csináltad! □ Eszét veszté bolond Tamás | S kiáltja: "Brávó, Kurtaing [= kurta inges lány]!" (Arany JánosBurns-fordítás) Halat? Bravó! És hol fogja itt a halat? (Mikszáth Kálmán) (Fokozva)
Bravó, bravissimo! □ Kétségbe kezdé venni eszét, erejét
s
bravó, bravissimo,
saját magáét. (Széchenyi István) [A szarvast] célba veszi a nagyságos úr. Paff!
Bravv, bravissimo! kiálták többen. (Vas Gereben)
- bravózás; bravózik; bravózó.