Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Bősz indulattól elragadtatott, ész nélkül, vakon cselekvő <ember v. emberek csoportja>. A bőszült anya haját tépte. A bőszült tömeget nem lehetett féken tartani. □ Lassan mint a bőszült ember Indulatja, Szűnik a vad tenger Magas áradatja. (Vörösmarty Mihály) A nép bőszülten ordíta a szerály kapui előtt. (Jókai Mór) Csukjátok be a kapukat! rikácsolá a bőszült asszony. (Mikszáth Kálmán) || a. Bősz dühvel rohanó, támadó <állat, állatok tömege>. A bőszült vadállat széttörte ketrecét. □ Mint a bőszült gulya, ha vérszagot érez, Bömbölve fut össze a kiomlott vérhez: A lázadt magyarok Mind az olasz felé törnek. (Arany János) A kutyák mint bőszült fenevadak rohanják meg a kerekeket. (Móricz Zsigmond)
2. Az ilyen személyre, állatra jellemző, rá valló, tőle származó. Bőszült düh, harag, indulat, szerelem. A szobából bőszült ordítás hallatszott. □ Kariasszár elordítá magát bőszült fájdalmában. (Jókai Mór)
3. (irodalmi nyelvben) Elemi erővel, féktelenül tomboló <természeti jelenség>. Bőszült hullámok, vihar. □ Te özönvíz, Mutasd mélységes medred, S dobáld a fellegekre Bőszült tajtékodat. (Petőfi Sándor)