BÖLLÉR főnév -t, -ek, -je [ë, e]
- 1. Disznóölésre alkalmilag vállalkozó, ezekhez értő, de a hentesmesterségben nem szakképzett férfi. □ Tömzsi kis ember,
nyáron
tűzoltó, télen böllér. (Tolnai Lajos)
- 2. (régies) Marhával, disznóval kereskedő személy; csiszár, kupec.
- Szóösszetétel(ek): böllérbicska; böllérkés.
- böllérkedik; böllérség.