BOTOR melléknév -an v. -ul, -abb (
irodalmi nyelvben)
Olyan <személy>, aki többnyire nem annyira szellemi képességek hiánya miatt, mint inkább naivságból, gyámoltalanságból v. meggondolatlanságból szokott oktalanságokat elkövetni; balga, dőre.
Botor ember. Ó, én botor! Botorul hittem benne. □ El ne bámulj Átnyargaló vitézek fegyverén |
s csalfa fényeiknél A pilleként ne égj el botorul. (Vörösmarty Mihály) || a. Ilyen személyre valló, jellemző, vele kapcs.
Botor eljárás, tett, viselkedés. □ S míg forgató örvények nyílnak, Így múlik el botor éltem árván. (Tóth Árpád) Nem látod arcomon botor szerelmem. | Nem veszel észre. (Kosztolányi Dezső)