Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BÖKKENŐ
BÖKÖD
BÖKŐS
BÖKVERS
BÖLCS
BÖLCSELEM
BÖLCSELET
BÖLCSELKEDÉS
BÖLCSELKEDIK
BÖLCSELŐ
BÖLCSESSÉG
BÖLCSESSÉGFOG
BÖLCSÉSZ
BÖLCSÉSZDOKTOR
BÖLCSÉSZET
BÖLCSÉSZETTAN
BÖLCSÉSZETTAN-HALLGATÓ
BÖLCSÉSZETTUDOMÁNY
BÖLCSÉSZHALLGATÓ
BÖLCSÉSZKAR

BŐGÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e] (hangutánzó) Általában a bőg igével kifejezett cselekvés, (hang)megnyilvánulás; az a tény, hogy vki, vmi bőg.
  • 1. Bizonyos állatoknak erős, mély hangon való megszólalása, ill. ilyen hangja. A (szarvas)bika, az ökör, az oroszlán bőgése; a tehén bőgése borja után. Az istállóból hallatszik a barmok bőgése. □ Állatok fészkelődtek az ólban, s egy-egy borjú bőgése zavarta a csöndet. (Petelei István) || a. (vadászat) A szarvasbika párzásának időszaka, amelyben ilyen hangot hallat; szarvasbőgés. Megkezdődik a bőgés. Bőgés idején szoktak szarvasra vadászni.
  • 2. (bizalmas, kissé durva) Sírás, kül. gyermek hangos sírása. Éktelen, keserves bőgés; a megvert gyerek bőgése. Mire való az a sok bőgés? Hagyd már abba a bőgést! || a. (bizalmas, durva) Ordító, fülsértő ének(lés). A kocsmából kihallatszott a részeg mulatozók bőgése.
  • 3. (átvitt értelemben) Vminek olykor szinte fülhasítóan erős, mély, hosszan tartó hangja. Az ágyúk bőgése; a gyár kürtjének bőgése; a szirénák bőgése; a vihar, a viharzó tenger bőgése.
  • Szólás(ok): (bizalmas) helyes a bőgés, (oroszlán!): helyes, úgy van, jól mondod!
  • Szóösszetétel(ek): szarvasbőgés.
  • bőgési.