BÖLCSELET [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
- 1. (filozófia, kissé régies) A természet, az emberi társadalom és a gondolkodás legáltalánosabb törvényeit kutató és rendszerező tudomány; fő problémája a lét és a gondolkodás viszonyának vizsgálata; filozófia. A bölcselet története, problémái; idealista, materialista bölcselet; bölcseletet tanul; bölcselettel foglalkozik. □ A bölcselet csupán költészete Azoknak, mikről még nincsen fogalmunk. (Madách Imre)
- 2. (iskolai, régies) E tudomány mint tantárgy az iskolai, ill. egyetemi oktatásban. Bölcseletet hallgat, tanít; bölcseletből kollokvált. || a. (iskolai, 1945 előtt) <Középiskolában> a lélektan és a logika alapelemeivel foglalkozó tantárgy. Bölcseletből jeles volt.
- 3. (régies) E tárggyal foglalkozó tudományos mű, tankönyv.
- Szóösszetétel(ek): 1. bölcselettan; 2. állambölcselet; jogbölcselet; nyelvbölcselet; természetbölcselet; vallásbölcselet.
- bölcseleti.