Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BÖLCSELŐ [e] melléknév és főnév (régies)
  • I. melléknév Bölcselettel foglalkozó; filozófiai. □ A bölcselő kritika … minden irodalmi tüneményt egy általános okfőre [= általános legfőbb okra] hajlandó visszavezetni. (Arany János)
  • II. főnév -t, -je [e] Bölcselettel foglalkozó tudós; filozófus, gondolkodó, bölcsész (1). Az ókori bölcselők. Descartes, az újkor első nagy bölcselője. □ Lám, megjelent az első bölcselő! (Madách Imre)
  • bölcselői.