Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BÖFFEN [e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (hangutánzó)
  • 1. (gyak. -t ragos mértékhatározóval) <Ember v. állat> a gyomorban keletkező gáznak szájon át való lökésszerű távozása közben tompa, öblös, pukkanásszerű hangot hallat. A bőséges ebéd után nagyokat böffen.
  • 2. (ritka, durva) <Rendsz. vkit bárdolatlanul, otrombán v. indulatosan félbeszakítva> mély v. öblös hangon egy-egy kurta szót közbevet, odakiált. Nem beszél, csak néha egyet-egyet böffen.
  • 3. (vadászat) <Állat, kül. megriadt őz, szarvas> egy alkalommal rövid, mély hangot hallat.
  • 4. (ritka) <Mocsár, láp, iszapos terület> a benne felgyülemlő s fel-felbuggyanó gáztól ilyenszerű hangot ad. Böffen az ingovány.
  • Igekötős igék: felböffen.
  • böffenő.