BESZÉDMODOR főnév (
választékos)
<Rendsz. sajátságos, különös> beszédmód.
Ellenszenves, mesterkélt, természetellenes beszédmodor. □ Az öreg gróf
sehogysem szenvedhette a helységbeli pap beszédmodorát. (Jókai Mór) Viola odahajolt hozzá
és utánozta előtte bezzédmodoromat. (Tolnai Lajos)