BELÉLEGZÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
A belélegzik, belélegez igével kifejezett élettani művelet, tevékenység, ill. folyamat; levegő v. más légnemű v. a levegőben szálló anyag beszívása a tüdőbe; belégzés.
Mély belélegzés; füst, széngáz, szénpor belélegzése. || a. (
orvostudomány) Belégzés (a).