BÖLCSÉSZET [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
- 1. (kissé régies) Bölcselet, filozófia. Bölcsészettel foglalkozik. □ A görög bölcsészet nem nagyon érdekelte, annál inkább a nők, meg a kártya. (Karinthy Frigyes)
- 2. (iskolai) A bölcsészkaron tanított tudományágak. Bölcsészetet hallgat, tanul.
- 3. Bölcsészkar. Beiratkozott a bölcsészetre; a bölcsészetre jár.
- bölcsészeti.