BÖFFENÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
hangutánzó)
- 1. A böffen igével kifejezett cselekvés. Csúnya szokás a böffenés.
- 2. (ritka, durva) Hirtelen, indulatosan v. kelletlenül odavetett, közbevetett szó, rövid megjegyzés, kijelentés. A kérdésre csak egy böffenéssel válaszolt: nem!
- 3. (vadászat) <Gyanús neszt halló, megriadt őznek, szarvasnak> figyelmeztető, riasztó hangja.