BÖFÖGÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e] büfögés (
hangutánzó)
- 1. A böfög igével kifejezett cselekvés. A böfögés illetlenség. □ Néhányszori idomtalan bődülése s ivás utáni böfögései minden jó ízlést megsértettek. (Vörösmarty Mihály)
- 2. (ritka, durva) Bárdolatlan, többnyire indulatos, méltatlankodó, meg-megismétlődő rövid közbeszólás, megjegyzés. Mit hallgatjuk ezt a böfögést?