BOSSZANT tárgyas ige -ott, -son; -ani v. (ritk.) -ni, (
régies,
tájszó) boszant, (
ritka,
régies,
tájszó) boszont, bosszont
Vmi bosszant vkit: bosszankodást, bosszúságot okoz vkinek; okot ad a bosszankodásra.
Csak az bosszant, hogy megtettem. Bosszant, hogy így történt. Bosszant ez a légy. □ Felköttetem a lord-majort [= a londoni főpolgármestert], Ha boszant bármi nesz! (Arany János) Igaz, hogy ma kissé ideges is vagyok. De máskor is boszant, ami nem rendjén való. (Gárdonyi Géza) || a. Vki haragra, méregre ingerel <vkit v. vmely állatot>.
Szóval, tettel bosszant vkit. Ne bosszants! Addig bosszantották, hogy aztán kitört és nekik ment. Megharap a kutya, ha sokat bosszantod.
- Igekötős igék: agyonbosszant; felbosszant; megbosszant.
- bosszantott.