BESÖTÉTEDÉS főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
A besötétedik igével kifejezett folyamat; a napnyugtát követő alkonyati homály, esti sötétség bekövetkezése, beállta. Besötétedéskor sétálni mentek. Besötétedés után tilos volt az utcán járni. □ A hercegnő mindig csak besötétedéskor érkezett. (Krúdy Gyula)