BŐKEZŰSÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
A bőkezű melléknévvel kifejezett tulajdonság, ill. magatartás; adakozó hajlam, készség, ill. pénznek v. ajándék(ok)nak bőkezűen való adása, ajándékozása, osztogatása. Gavallér, pazar bőkezűség; bőkezűséget tanúsít. Az állam bőkezűsége lehetővé teszi a tudomány és művészet nagyarányú fejlődését. □ E mennyei áldást senki nem áraszthatja a föld népeire oly anyai bőkezűséggel mint a kormányok! (Széchenyi István) Pazar bőkezűségével árasztotta el őket. (Jókai Mór) Fejedelmi jövedelmet szerzett a munkásságával, de fejedelmi bőkezűséggel
el is szórta. (Ambrus Zoltán)