BÉRLEMÉNY [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (jogtudomány)
Bérbe vett, (ki)bérelt dolog, jószág, főképp ingatlan (lakás, üzlethelyiség, föld, telek stb.); bérlet (2). A bérlemény karbantartása. A bérlemény tulajdonosa és bérlője megegyezett, hogy
Hasonló bérleményért belterületen sokkal nagyobb bért kérnek.