Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév (hangutánzó) Olyan <személy, dolog>, aki, amely bőg (14). Bőgő bivaly, oroszlán, szarvas, tehén; bőgő gyermek. □ Holnap vihar leszek, zúgó, bőgő vihar. (Petőfi Sándor)
II. főnév -t, -je [e]
1. (népies) Nagybőgő. Szóláshasonlat(ok): (tájszó) megy bele, mint bőgőbe a húszas: mértéktelenül sok megy bele, nagyon sokat fogyaszt <főként ételből, italból>. □ A bőgője mellől feldűle Izráel, | Helyét alattomban Éris foglalá el. (Csokonai Vitéz Mihály) Húzzák a cigányok valami víg toron, Távolról hangzik a bőgő mormogása. (Petőfi Sándor) Zümmög a hegedű, brummog a bőgő. (Gárdonyi Géza)
2. (tájszó) Faragott rész némely vízi járműnek, kül. a halászok haltartó bárkájának az orrán. □ Minden hajó orrában, mindjárt a bőgő mögött áll egy deréknyi vastag, derékig érő oszlop. (Tömörkény István)