Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BŐDÜL tárgyatlan ige -t, -jön (rendsz. -t ragos mértékhatározóval) (hangutánzó)
  • 1. <Tehén, bika, némely vadállat> vmilyen bőgő hangot ad, bőgni kezd. Az oroszlán nagyot bődült.
  • 2. <Személy rémületében, dühében, fájdalmában v. bárdolatlanságból> a bőgő állat hangjára emlékeztető hangot ad. Akkorát bődült, mint egy bika. □ Az asszony egy irtóztatót bődült, mire az erőlködésben visszarogyott. (Vas Gereben)
  • 3. (átvitt értelemben) <Tárgy, természeti jelenség> elnyúló, tompa, messze hangzó hangot ad. Nagyot bődültek az ágyúk. □ [A fergeteg] Bődülve hatalmasan és hidegen Ily szót dörög által az ősz teleken … (Vörösmarty Mihály) Délután | légiriadóra bődűl a gép. (Szabó Lőrinc)
  • Igekötős igék: belebődül; elbődül; felbődül; rábődül.
  • bődülés; bődülő.