BŐDÜLETES [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. (ritka) Az állatok artikulálatlan hangjára, bőgésére emlékeztető, ahhoz hasonló. Bődületes ordítás, üvöltés.
- 2. (főleg rosszallást kifejező főnév jelzőjeként) (túlzó) Elképesztően szörnyű, roppant nagy, óriási. Bődületes marha; bődületes hülyeség, ostobaság, szamárság, tévedés. Bődületes tudatlanságot árult el. || a. (elismerést kifejező főnév jelzőjeként) (túlzó) Hihetetlenül nagy, roppant nagy, óriási. □ Bődületes sikered volt, angyalom! Gratulálok! (Hunyady Sándor)
- 3. (túlzó, rosszalló) Elképesztően ostoba, képtelen. Bődületes gondolatai vannak. Bődületes ötlettel állt elő.