BÖFFENT [e] ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e]
- 1. tárgyatlan (gyak. -t ragos mértékhatározóval) Böffen (1, 3). □ A régi huta felől, ahol csupa bükkös az egész erdő, bakőz [= őz bak] böffentett. (Bársony István)
- 2. tárgyas (ritka, durva) Egy-egy kurta szót kelletlenül, mély v. öblös hangon kimond. □ Egy kukkot se tudnak böffenteni. (Csokonai Vitéz Mihály)
- Igekötős igék: felböffent; kiböffent.
- böffentés; böffentő.