Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BOTORKÁL tárgyatlan ige -t, -jon
  • 1. Lassan, botladozva, gyak. tapogatózva, bizonytalanul lépkedve megy. Botorkál a rosszul látó, szédülő ember. A részeg ember hazafelé botorkál. A sötétben az ajtóhoz botorkált. Gyufát gyújtogatva botorkált felfelé a lépcsőn. □ A felesége ágyához botorkált, ahol mindig szokott lenni az éjjeli asztalkán gyufa. (Mikszáth Kálmán) A keskeny csigalépcsőn felfelé botorkált a szobájába. (Krúdy Gyula) Karjait maga elé tartva botorkált a fal felé. Fogalma se volt, hol az ágy. Azt kereste. (Kosztolányi Dezső)
  • 2. (átvitt értelemben, választékos) Tévelyeg, utat téveszt, botlásokat követ el. Téves nézetek között tévutakon botorkál. □ Én botorkáltam s botlottam sokat, De nem szűntem dúdolni dalomat. (Juhász Gyula)
  • Igekötős igék: átbotorkál; bebotorkál; elbotorkál; felbotorkál; hazabotorkál; kibotorkál; lebotorkál; odabotorkál; végigbotorkál.
  • botorkálás; botorkáló.