Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BORZOL tárgyas ige -t, -jon
  • 1. <Hajat, szőrt> többé-kevésbé borzassá tesz; kuszál, kócol. Borzolja a szél a haját. □ A szellők jöttek … a világ minden tájáról, hogy borzolják a kupé ablakán kihajló diákfej üstökét. (Babits Mihály)
  • 2. (ritka) <Hajat, szőrt, sörényt ijedtében, félelmében, rémültében> fölfelé merevít, felállóvá tesz. □ A lovam … a sörényét borzolta féltében. (Jókai Mór)
  • 3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Szél> fodroz, hullámzásba rezdít vmit. Szellő borzolja a tó tükrét. Könnyű szél borzolja a sárgult búzatáblát. □ A szél is simogatja, nem hogy borzolná a hullámokat. (Mikszáth Kálmán) Az áprilisi szél borzolta lanyhán | a bokrokat. (Kosztolányi Dezső)
  • 4. (átvitt értelemben, ritka) Borzolja az idegeit: idegesíti.
  • Igekötős igék: felborzol; félreborzol; hátraborzol; megborzol; összeborzol; szétborzol.
  • borzolás; borzolgat; borzoló; borzolódik; borzolt.