BOROTVÁL ige -t, -jon, (
népies) beretvál [ë-ë]
tárgyas <Szakállt, szőrt, hajat> egy alkalommal folyamatosan v. időnként szokásszerűen borotvával tőből levág.
Borotválja a bajuszát. Vannak nők, akik borotválják a szemöldöküket. || a. tárgyas <Vmely testrészt> a rajta levő szőrzettől, hajtól egy alkalommal folyamatosan v. időnként szokásszerűen borotvával megtisztít.
Borotválja az arcát, a fejét. Nemsokára készen lesz a hajvágással, már a nyakat borotválja. || b.
Vkit borotvál: azzal foglalatoskodik, hogy vkinek vmely testrészéről, főleg az arcáról a szőrt borotvával eltávolítja.
Most borotválja a harmadik vendéget. || c. (tárgy nélkül)
A segéd éppen borotvál. Ő borotvál legjobban az üzletben. || d. tárgyas (
ritka) <Szőrt> rendsz. állati testről vmely eszközzel folyamatosan eltávolít. □ [Egy cseléd] a malacot láng felett hintálja, Szőrit kés fokával bőrig beretválja. (Arany János)
- Igekötős igék: kiborotvál; leborotvál; megborotvál.
- borotválgat; borotválható; borotváló; borotvált; borotváltat.