Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Felhővel, rendsz. eső- v. hófelhővel borított <ég>. □ Másnap borult volt az ég. Zivatart lehetett várni. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka) Olyan <időszak, időjárás>, amelyet az jellemez, hogy az eget felhők takarják, és esőre v. havazásra lehet számítani. Borult idő. □ Néma, s borúlt, mint a mély sír, körülötted az éjfél. (Vörösmarty Mihály)
2. Vmibe borult: vmivel körülvett, elárasztott, eltakart. Füstbe, lángba borult épület; könnybe borult szem. □ Vissza szoríták négyannyi erővel, Sok leesett állal s vérbe borult fővel. (Arany János) Szétnézett a társaságban vérbe borult szemekkel. (Mikszáth Kálmán)
4. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Ilyen személyre jellemző, rá valló, vele kapcs. <arckifejezés, kedv, tekintet>. □ Mint a sír éje, borult vala képe. (Vörösmarty Mihály) Egyre borultabb lett a homloka. (Mikszáth Kálmán)