BORULÁS főnév -t, (-ok), -a
Általában a borul igével kifejezett történés, folyamat, jelenség; az a tény, hogy vki, vmi borul.
- 1. Az a tény, hogy vki, vmi vhova borul (13). Arcra, térdre borulás; a földre borulás; a szekérnek az árokba (való) borulása; a sónak az asztalra borulása. Mindenki nevetett egymásra borulásukon.
- 2. Az a tény, hogy vmi vmire borul (4). Az árnyéknak a rétre való borulása; a fátyolnak a nő arcára való borulása. || a. (átvitt értelemben is) (El)sötétedés, (el)homályosodás, elkomorulás; felhősödés, borús, felhős idő. Az ég, a látóhatár borulása. Nyugat felől jött a borulás. □ Messziről követte
Egyszer elvesztette: az ég borulása Elfödé előle, nem hagyá, hogy lássa. (Arany János) Őszi borulás, kifáradt, barna árnyak
(Juhász Gyula)
- 3. (átvitt értelemben) Az a tény, hogy vmi vmibe borul (7), vmilyen állapotba jut, vmi (teljesen) ellepi. A családnak gyászba borulása; szemének könnybe, vérbe borulása; arcának lángba, vérbe borulása; a háznak lángba borulása. Gyönyörű látvány a fák virágba borulása. Sok zavart okozott a városnak sötét(ség)be borulása.
- 4. (népies) Fejesedés. A kelkáposzta, a saláta borulása megkezdődött.
- 5. (ruházkodás) <Női ruha melle részén> kellő bőség, hogy a kelme szépen boruljon a vállra.