BOTOZ ige -tam, -ott, -zon
- 1. tárgyas (tárgy nélkül is) (régies) <Vkit, kül. botbüntetésre ítélt személyt> (deresre húzva) bottal ver. □ Nemes vagyok
nincs nemesembert Botozni jogotok. (Petőfi Sándor) Ha valakire huszonötöt vágatsz,
ne legyen hozzá tanú, mert most már állítólag nem szabad botozni. (Mikszáth Kálmán)
- 2. tárgyatlan (ritka) Botra támaszkodva, botjával kopogva jár. Minden délben ott botoz az utcán. □ Mint öreg úr, sétálok a napban, | a ház hosszán | botozván. (Babits Mihály)
- Igekötős igék: agyonbotoz; kibotoz; megbotoz; végigbotoz.
- botozó; botoztat.