BORS főnév -ot, -a (csak egyes számban)
Egy trópusi növény (Piper nigrum) fűszerként használt éretlen termése; fekete színű, apró gömb alakú, erősen csípős ízű fűszer.
Fekete bors; → szemes bors; török, törött bors; a bors hamisítása; borsot használ; borssal főz. □ Kiveszik a húst, és a levét megszűrik. Következik a megszűrt lébe a szegfű, a bors, a sáfrány, meg a gyömbér. (Gárdonyi Géza) A lakásba a fűszerkereskedésen át kell menni, a homályos csigalépcsőn, mely a gyömbér és bors szagát árasztotta. (Kosztolányi Dezső) || a.
Fehér bors: ugyanennek a növénynek héjától megtisztított, fűszerként használt érett termése.
- Szólás(ok): borsot tör (vkinek) az orra alá: bosszantja, kellemetlenkedik neki. Közmondás(ok): Kicsi a bors, de erős: kis termetű ember is lehet erős, jelentéktelennek látszó embertől is kitelhet jelentős tett, teljesítmény.
- Szóösszetétel(ek): 1. borscserje; borsfa; borshintő; borsőrlő; 2. szegfűbors; törökbors.
- borstalan.