BÁNKÓDIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
Hosszabb ideig bánatot érez, búsul vki v. vmi miatt; kesereg.
Annyit bánkódik az után a leány (legény) után. Férje halálán bánkódik. □ Azért ne bánkódjál én jó vitéz társam, | ürűlj minden gondoktul. (Balassi Bálint) Megtámasztom vándorbotom, És összetéve két kezem Bánkódom és emlékezem. (Tompa Mihály)