BÁMULÁS főnév -t, -a (csak egyes számban) (ritka)
A bámul igével kifejezett cselekvés, magatartás, lelkiállapot; hosszas csodálkozás, vminek csodálkozó nézése, szemlélése. A bámulásból alig tudott magához térni. A nagy bámulástól szólni is elfelejtett. Nem szerette az örökös bámulást, menekült a csodálkozók elől. □ Mi bennem ilyen bámúlásra méltó? (Katona József) Ez valóságos igaz! kiálta fel
tiszteletteljes bámulással főnöke leleményessége fölött. (Jókai Mór) || a. (ritka) Az a tény, hogy vmit bámulnak. A képek, a különös jelenség bámulása.