BORRAVALÓ főnév
Hivatásszerű, de személyes szolgálatért, a rendes járandóságán kívül vkinek juttatott, rendsz. kisebb pénzösszeg.
Borravalót ad, osztogat. Borravalót adtak a borbélysegédnek, hordárnak, kocsisnak, pincérnek, postásnak, taxisofőrnek. Az öntudatos dolgozók borravalót nem fogadnak el. Szóláshasonlat(ok): (
bizalmas, gyak.
tréfás)
lemarad, mint a borravaló: véglegesen v. nagyon l. □ Borravalót ígért a kocsisnak, hogy minél gyorsabban hajtson. (Kosztolányi Dezső) Szidta a fizetőpincért, aki borravalót fogad el azért a ténykedésért, hogy fizetni hagy magának. (Babits Mihály)