Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév Olyan <személy v. ritk. dolog>, aki, amely vmivel borít (4) vkit, vmit. A fejét kendővel borító néni. || a. Olyan <anyag, tárgy>, amely úgy borít vmit, hogy azon rajta van, rajta elterül. A padlót borító szőnyeg; a tájat borító hó. □ A paplakás falát borító lonc levelei csak eső után zöldülnek ki. (Nagy Lajos) || b. (átvitt értelemben, választékos) Olyan, aki vmivel eláraszt vkit, vmit. Gyermekét csókokkal borító anya.
II. főnév -t, -ja
Általában olyan tárgy v. vmely szerkezetnek az a része, amely vmit rendsz. külső hatások elleni védelmül (be)borít, (el)fed, (be)takar.
1. (tájszó) Fűzfavesszőből font, kúp alakú, fenék nélküli kas kis csibék összetartására, ill. annak megakadályozására, hogy a kotlós elkalandozzék. □ Borítók alatt látá a háziasszony kövér rabjait: csirkét, kappant, récét. (Vörösmarty Mihály) Csabáék egy varjút fogtak ma ott van a borító alatt a színben és annak holnap ki akarják szúrni a szemét. (Kaffka Margit)
2. (halászat, tájszó) Kosár, amellyel a halász a sekély vizet elkeríti, s a kosár tetején benyúlva fogja meg az ottrekedt halakat.