BORBÉLY főnév -t, -ok, -a
Szakképzett iparos, aki főleg férfi vendégeket borotvál, férfiaknak hajat nyír, szakállt, bajuszt ápol.
Kora reggel borbélyhoz siet. Nem jár borbélyhoz, zsilettel borotválkozik. □ Borbélyhoz kell mennem
rettentő szőrös a pofám. (Arany JánosShakespeare-fordítás) A borbély írta a névtelen följelentést a csendőrségnek. (Nagy Lajos) || a. (
régies) <Falun, kisvárosban, katonai táborban> érvágással, foghúzással, köpölyözéssel is foglalkozó alkalmi sebész, felcser. □ Tábori orvos ugyan nem volt az insurgenseknél; mert hiszen hogy keveredett volna borbély a lovas nemes urak közé? (Jókai Mór) Orvos? Széles ez országban sincs annyi, mint ma csak egy megyei városkában is. A borbély az orvos is mindenfelé, no meg a jó Isten. (Gárdonyi Géza)
- Szóösszetétel(ek): borbélycégér; borbélyecset; borbélyfiú; borbélyinas; borbélyipar; borbélyköpeny; borbélylegény; borbélymester; borbély-ötperc; borbélysegéd; borbélyszakma; borbélyszerszám; borbélyüzlet.
- borbélyság.