BONG tárgyatlan ige -ott, -jon; -ani (csak 3. személyben) (
hangutánzó)
<Rendsz. más, rokon v. ellentétes hangut. szóval együtt:> elnyújtott, tompa, mély hangon zúg, szól. □ A muzsikák szent királya Ezer síppal sír, zeng, bong. (Csokonai Vitéz Mihály) Az az ünnepélyes, átható ércnyelv
félelmetesen bong: Jertek! Jertek! (Mikszáth Kálmán) Kolompja oly mélyen borongva bongott, Mint pusztai honvágytól énekem. (Juhász Gyula)
- Szóösszetétel(ek): cseng-bong; kong-bong; zsong-bong.
- bongás; bongó.