BÓDULTSÁG [tárgyas v. cs] főnév -ot, -a (csak egyes számban)
A bódult melléknévvel kifejezett átmeneti állapot; bódulat, kábultság, ill. kótyagosság, az eszmélet, a józan ítélőképesség időleges hiánya. Elfogta vmi bódultság. Bódultságában ide-oda szédelgett. Felébredt bódultságából. Kijózanodott bódultságából. □ Csatákban a bódultságig vakmerő volt. (Jókai Mór)