BOLONDULÁS főnév -t, -ok, -a
- 1. (ritka) A bolondul (1) igével kifejezett magatartás, állapot. Vkiért való bolondulás. □ Őrült szerelemmel égtem egy hölgyért
nem merve ily bolondulást senkinek megvallani. (Petőfi SándorDumas-fordítás)
- 2. (túlzó) A bolondulásig; úgy v. addig <csinál vmit>, hogy szinte belebolondul; igen nagyon; szertelenül, vadul, eszeveszetten. A bolondulásig járta a táncot. A bolondulásig szerette a lányt. Úton-útfélen emlegették, hogy ők ketten egészen a bolondulásig rajonganak egymásért.