BÓLOGAT tárgyatlan ige -tam, -ott, ..asson
- 1. Többször egymásután fejével helyeslően int. Elismerően, megértően bólogat. □ Ő bólogat, mert tudja-tudja rég, | hogy egy az élet, a kezdet s a vég. (Kosztolányi Dezső) || a. <Álmosság, ittasság miatt> szundikálva fejét folytonosan le-lehajtja. Ebéd után már sűrűn bólogatott.
- 2. (átvitt értelemben) <Kényelmességből v. érdekből>, megfontolás nélkül mindent helyesel, mindenbe beleegyezik. A kormánypárti képviselők csak bólogatni tudtak.
- Igekötős igék: rábólogat.
- bólogatás; bólogató.