BÓKLÁSZIK tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; ..ásszon bóklász (
tájszó)
<Állat, kül. ló, ökör> szabadon, lassan, meg-megállva, tovább haladva, rendsz. legelészve ide-oda bolyong.
Erdőn, mezőn, réten bóklászik. A lovak ott bóklásznak a legelőn. □ [A kutya] egy-két lépést tett, bóklászva, akkor azonban
lábai összecsukódtak, lerogyott a földre. (Kosztolányi Dezső) || a. (
ritka) <Személy> lassú léptekkel, meg-megállva, ide-oda nézelődve, esetleg vmit keresgélve járkál, bolyong.
Az erdőben bóklászik. Nézd, ott is bóklászik vki.
- Igekötős igék: elbóklászik.
- bóklászás; bóklászó.