BOGÁRSZEMŰ [ë] melléknév (ritka, népies)
Olyan <személy, főként nő>, akinek bogárszínű szeme van; kis, ragyogó, tüzes fekete szemű. Bogárszemű asszony, leány, menyecske. □ A tűz fellobbant, mert bogárszemü Menyecske rőzsét most rakott reája. (Madách Imre) Ott hagyott valami bogárszemű szeretőt
(Mikszáth Kálmán) Daróci Erzsi szép, bogárszemű | parasztlány volt. (Szabó Lőrinc)